SZÁLLÁS

A TELEPÜLÉSRŐL

A program innen letölthető!

EPLÉNY a zirci medence és a veszprémi fennsík vízválasztóján fekvő település. Az első oklevelek 1749-ben említik mint Olaszfaluhoz tartozó pusztát, határrészt. Földesura a zirci apát volt. Kápolnáját Szent Bernát tiszteletére szentelték fel, iskoláját Vajda Ödön zirci apát építtette. A település neve bizonytalan eredetű, jelentése: szán talpait összekötő keresztgerenda. A község fejlődése az 1930-as évek elején gyorsult fel. Az eplényi mangánércbányát 1929-ben nyitották, magántársaság működtette 1933-ig, ettől kezdve pedig az 1948-ban államosított Rimamurányi-Salgótarjáni Rt. tulajdonában volt. Később többször is gazdát cserélt, 1967-ben például a Budapesti Ércfeltáró Vállalat működtette a bányát. Abban az évben százhúsz bányász, illetve kisegítő jutott így megélhetéshez. Eleinte még gondot fordítottak a bánya fejlesztésére, később viszont erre már alig törekedtek, mert a mangánérc-készlet kimerülőfélben volt. A bányát 1979-ben zárták be végleg.

Átszeli a falut a Veszprém-Győr közötti 82-es főközlekedési út és a két megyeszékhelyet összekötő vasútvonal is. A települést Veszprémmel, Zirccel, illetve Győrrel összekötő autóbusz-közlekedés nagyon intenzív. Eplény hosszú időn át Olaszfaluhoz tartozott közigazgatásilag, mivel a két települést mindössze három kilométer választja el egymástól. Az 1980-as években azonban mindkét községet a várossá váló Zirchez csatolták. Eplény 1992. január 1-től új történelmet ír, mivel a helyi népszavazás eredményeként attól a naptól fogva, fennállása óta először önálló községgé vált.

A kápolna 200 éves évfordulóját 1993. augusztus 19-én, a község védőszentjének napján ünnepelték, és erre az alkalomra fel is újították az épületet. A település - írások szerint - legrégebbi épületét, az akkori "korcsmát" 250. évfordulója alkalmából újították fel. Az épület jelenleg Közösségi Házként működik, építészeti szempontból is páratlan pincéje pedig az Ámos Borháznak ad otthont, ahol mind a huszonkét magyar borvidék neves pincéinek nedűje - akár egy bortúra keretében - megízlelhető.

A község további nevezetessége a 2006-tól folyamatosan bővített síközpont, ahol a síelőket csákányos felvonók, valamint az ország egyetlen négyüléses libegője szállítja az Ámos-hegy tetejére. Öt hóágyúzható pályájából két sípályája éjszakai kivilágítással is ellátott. Kedvező hóviszonyok vagy kellő hideg esetén a felvonók reggeltől estig üzemelnek.

A ma már minden közművel rendelkező, az önállóságnak köszönhetően dinamikusan fejlődő, bakonyi település tiszta, nyugodt környezete és jó megközelíthetősége miatt egyre közkedveltebb kirándulóhellyé válik az év minden időszakában. E népszerűség fenntartását, növelését szolgálja a 2003-ban átadott Ámos-hegyi Pihenőerdő, mely 230 hektár területen tanösvénnyel, kilátóval, tornapályával, erdei játszóterekkel várja a kirándulókat. Az idelátogatók kényelmét igényes szálláslehetőségek is biztosítják.

Említést érdemel a Dunántúl egyik leghosszabb, építésekor 199 m hosszú vasúti alagútja, melyet az első világháborúban elsősorban olasz hadifoglyok építettek, és már filmforgatás helyszíne is volt. Mára sajnos egy, az 1980-as években elkövetett átépítési hiba miatt hossza kb. 100 m-re csökkent. A hegyvidék, különösen ősszel, kedvelt vadászati terület, melyet a hazai vadászokon kívül számos külföldi vendég is látogat. Kitűnő piknikezési lehetőséget kínál a Malom-völgy, melyet egy tiszta vizű patak szel át, amely korábban malmot is hajtott. A természetjárást kedvelők a turistautakon barangolva gazdag növényvilágot csodálhatnak meg, találkozhatnak például őzekkel, szarvasokkal, muflonokkal, vaddisznókkal, így bepillantva a Bakony erdeinek mindennapjaiba, tehát felejthetetlen élményekben lehet részük.

Eplény egy minden bizonnyal változatos múlttal rendelkező, ősi település Veszprém megyében, ezt bizonyítja a községhatárban, a volt Kökényesi Betyár Csárda melletti ásatás eddigi eredménye, amely során közel 150 avar kori (i.sz. 700-800 körüli) sírt és egyéb tárgyakat tártak fel a régészek.

 

Eplény címere, zászlaja, pecsétje

Eplény minden bizonnyal ősi település Veszprém megyében változatos múlttal, amelyet azonban 1749-ig a sors különleges alakulása folytán a nevén kívül egyéb adat már nem bizonyít.

Eplény címere álló, csücskös talpú pajzs, melynek kék mezejét vörös bak (vörös pólyába csatlakozik egy jobb-, illetve balharánt alulról) osztja ketté.

A felső mezőben arannyal ékesített és vörössel fegyverzett fekete turul enyhén jobbra fordulva, ezüst pengéjű, aranyos markolatú szablyát tartva karmaiban, lebeg. A bak alatt aranyos nyelű, fekete fejű bányászcsákány és alatta makkokat termő, viruló zöld tölgyág keresztezi egymást.

A pajzs felső élén természetes színű, aranyos szegélyű és pántozatú, vörös bélésű, szembenéző tornasisak helyezkedik el, nyakában arany szalagon arany medalion. Az ötágú (3 levél, 2 gyöngy) nyitott, arany leveles koronát, rubinok, smaragdok, zafírok és gyöngyök díszítik.

A foszlányok: jobbról vörös és arany, balról kék és ezüst.
Eplény címere beszélő címer (tessera loquens). A középütt lévő vörös bak a település nevére utal, amelynek jelentése "a szántalpakat összefogó keresztgerenda", s ebből talán mindenféle fából készült áthidalás. Valószínű tehát, a hajdan itt élő népesség a királynak vagy az egyháznak ácsmunkával, famegmunkálással, elsősorban szánok készítésével szolgált, a szán iránti hajlandóság máig ható jele a település szánpályája (a környező településeken is kerékgyártók, faszerszámkészítők, szénégetők laktak). Ugyanakkor emlékeztet a bányatámfalakra s arra, hogy itt több út találkozik, valamit a hídszerű kapcsolatra, amely Olaszfaluhoz és Zirchez kötötte, köti. A vörös szín a mangánércet is felidézheti.

A népesség az itt húzódó végvári vonal miatt elvándorolt, kipusztulhatott, de a viruló zöld tölgyág éppen azt hivatott jelképezni, hogy újratelepült, s lakosainak életereje, élni akarása töretlen. A bányászcsákány a közel félévszázadig itt folyó, sok családnak kenyeret adó mangánérc-bányászatra utal.

A turul a nemzeti hagyományokhoz és a szűkebb pátriához való ragaszkodást fejezi ki, továbbá azt a tényt is, hogy a település a honfoglalás millecentenáriumán döntött önálló jelképei megalkotásáról.

A szablya is kettős jelentésű, szimbolizálja a hősi múltat, ugyanakkor felidézi Clairvaux-i Szent Bernátnak, a második keresztes hadjárat szellemi vezérének (akinek tiszteletére van szentelve a település temploma is) emlékét, s általa az egykori helyi ciszterci birtoklást is.

A sisak a település hősi halottainak állít emléket, a korona pedig az önkormányzati autonómiát fémjelzi.

Eplény község zászlaja fehér színű (mérete: 90 x 150 cm), a hosszanti oldalakkal párhuzamosan fent kék, alul vörös szalag (10 cm) fut. A címer a zászló (lobogó) közepén helyezkedik el, tengelye párhuzamos a rúddal vagy őrfával, alatta "EPLÉNY" felirat (arannyal) olvasható. A zászló illetve lobogó a rúddal ellentétes (heraldikai bal) oldalon arannyal rojtozott. A jelképet rideau vagy labarum (függöny) formában (90 x 180 cm) használva kék-fehér-vörös színezetű (heraldikai nézetben). A címer ebben az esetben 90 fokkal elfordul, tengelye a hosszanti oldalakkal lesz párhuzamos, a felső harmadban helyezkedik el, alatta az alsó harmadban az arannyal írt "EPLÉNY" felirat olvasható. Ebben a változatban az alsó él arannyal rojtozott.

Eplény pecsétje: kerek pecsét, középütt a címerrel, körirata pedig: "EPLÉNY KÖZSÉGI ÖNKORMÁNYZAT".

dr. Szegfű László
a történelemtudományok kandidátusa